A BCM változásai
A BCM egyrészt a vázizomtömeg növekedése miatt emelkedik (a BCM összes többi alkotóeleme, például szervizmok, a vér sejtjei, a mirigyek és az idegrendszer állandóak maradnak egy mérési ciklus alatt).
A BCM a glikogén állapottal párhuzamosan növekszik vagy csökken. A glikogén magasabb intracelluláris vízvisszatartást okoz. 1 g glikogén körülbelül 2,7-3 g víz. Például a sportolóknak alacsonyabb a BCM-je nagy szénhidrát fogyasztású terhelés után.
A BCM edzettségi állapottól, a regeneráció gyorsaságától és a carboloadingtól (szénhidrát töltés) függően ismét növekszik órákon, vagy napokon belül.
Sportolás következtében megemelkedhet a kapilláris nyomás és a kapilláris felület, ezáltal az extracelluláris térbe szűrődhet intracelluláris folyadék, illetve intracelluláris víz.
Célzott szuperkompenzáció esetén a glikogénraktár intramuszkulárisan bővül, az ICW és a BCM pedig növekszik. A nem edzett személyek glikogénraktára kb. 300-400 g, míg a nagy teljesítményű sportolók akár 900 g-ot is elérhetnek. Az elv: minél nagyobb az izomtömeg, annál több glikogén tárolható, annál nagyobb a BCM ingadozás nagy terhelés után.
Vízháztartás:
A túl magas ECW okai lehetnek:
- tápanyaghiány: fehérje és/vagy szénhidrát
- hormonális ingadozások (PMS)
- késleltetett vagy hiányos regeneráció, túledzés (fázisszög)
- relatív növekedés a glikogén raktárak leépülése miatt
- gyógyszerek (cortison, inzulin, hormonok, tudatmódosító szerek)
- különböző eredetű ödéma
- elektrolit egyensúlyhiány
Fázisszög:
A fázisszög a sportolóknál egy jó mutatója a megfelelő regenerációs időnek. A rendszeres mérés különösen fontos a verseny előkészítésében, annak biztosítása érdekében, hogy a teljesítmény is lehívható legyen.
Ulrike Jung
Juwell Medical
